Egy dietetikus anyuka számára szinte megunhatatlan téma…. hogyan, miként? Nem könnyű elterjeszteni az egészséges táplálkozás alapelveit a mai világban. A gyerekeknél pedig szinte lehetetlen. Szerencsére vannak kíméletes lehetőségek is, amivel mi szülők rávehetjük gyermekeinket az egészséges és változatos táplálkozásra. Nálunk alap,hogy részt vesznek a család étkeztetésében.. vagyis segítenek a bevásárláskor, segítenek a főzésben, sütésben, az ő feladatuk megteríteni az asztalt és leszedni segíteni azt, majd a mosogatásban való részvétel. Természetesen vannak napok amikor ezen nagyszerű tevékenységek nem mennek gördülékenyen, de a feladat adott. Most pedig sorra veszek néhány ilyen hasonlóan egyszerű trükköt arra, hogyan is lehet a gyerekeket az egészséges táplálkozásba bevonni, megtanítani.
Kerülje a veszekedést az étkezéseknél!
Ez az egyik legnehezebb, hiszen a gyerekünk rossz evő, válogatós.. vagy éppen közli,hogy az ételt nem kéri… hajlamosak vagyunk ezen vitázni, hatalmi harcot kezdeni. Tartsuk hát szemelőtt, hogy a csatát megnyerhetjük, de a háborút elveszítjük, ha hatalmi harcba keveredünk gyermekünkkel a vacsoraasztalnál. Az ilyen veszekedésekkel azt fejezzük ki, hogy „azért kell engedelmeskedned, mert a szüleid vagyunk”, ez pedig hosszú távon nem jó hozzáállás. Ha gyermekünk már képes megérteni a szabályok mögött álló „miért?”-eket, akkor ezek az értékek már egy életre szóló egészséges táplálkozás alapjait is képezhetik.
Engedjük, hogy segítsenek!
Fentebb már leírtam,hogy a mi családunkban hogyan is zajlik. Mégis hogyan segíthetnek? Kerítsünk egy sámlit, és kérjük meg gyermekünket, hogy segítsen a konyhában! Ha segít az étel elkészítésekor, akkor jó eséllyel ki is akarja próbálni majd, amit főzött. Ha még sem akkor is az ételek elkészítése közben van mód azok kóstolgatására, annak kipróbálásra milyen a nyers tészta íze, vagy a darált mák, vagy éppenséggel milyen a sütihez kevert vajkrém. Illetve milyen menet közben a burgonyapüré, vagy éppen egy készülő zöldségkrém…. Ez jó lehetőség a játékra is és a tanulásra egyszerre.
Fontos,hogy bármit is teszünk, tapasztalunk ne minősítsünk!
Az öt éven aluli gyermekek többsége válogatós. Ez normálisnak tekinthető, és a „válogatós” kifejezés helyett szerencsésebb is a „szelektív evő” megjelölés használata. Vannak gyerekek akik úgynevezett látvány evők, vagyis egy-egy ételt a tálalása alapján ítélnek finomnak vagy ehetetlennek. Ha ilyenkor azt bizonygatjuk ehető, vagy meg kell enni valószínűleg ellenállást gerjeszthetünk az adott étel iránt. Tudom nehéz, de ahol és amikor lehet az ilyen gyerekekre bízzuk rá a választást. Én pl. ezért szeretek szállodába menni, amikor is a reggeli és vacsora ( félpanziós ellátás esetén) svédasztalos. Ilyenkor a nagyobbik látványevő gyerekem olyan ételeket is megkóstol, amelyeket otthon sosem enne, mert én nem tudom úgy tálalni, illetve az elkészítés során nem tetszett neki a látványa. Vannak gyerekek akik szeretnek kóstolgatni főzés közben, néha, mint ahogy mi is eltelnek az ízekkel, illatokkal, ezért esznek kevesebbet abból is amit úgy mond szeretnek. Ezért hát ne minősítsük az étkezési szokásaikat, fogadjuk el, ez a legnehezebb. Inkább keressük a pozitívumokat, és erősítsük azokat! Ahogy a gyermekek jól érzik magukat attól, hogy ugyanazt a mesét hallgatják meg újra és újra, ugyanúgy örömüket lelik abban, hogy „kiszámítható” ételeket esznek. Ha összefoglaljuk a gyermekek táplálkozását, előbb-utóbb kiderül, hogy a kicsik minden élelmiszercsoportból legalább két-három fajtát elfogyasztanak, és annak ellenére, hogy nem esznek meg bármit, összességében kiegyensúlyozottan táplálkoznak. A kicsikre jellemző repertoárok vannak, mint pl. az én gyerekeim szernek minden paradicsomosat: paradicsomleves, paradicsommártás, pizzakrém, Bolognai szósz, és sze
retik a túrós tésztát, nudlit ,burgonyát. Ezek a kiszántható és jól bejövő ételek, melyekkel tuti jóllakatjuk őket. Természetesen érdemes új ételeket kipróbálni, kostolltani velük, hogy ez a repertoár bővüljön. Amit érdemes tudnunk előre és vigasztaló is lehet azoknak akiknek úgynevezett rossz evő gyereke van, hogy amikor a kamaszkor elején beindul a növekedés, akkorra megnő az étvágyuk, érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget arra, hogy új ételeket vezessünk be. Ebben az életkorban kezdenek el tudatosabban élni gondolkodni többek között a táplálkozásról, vagyis ahogy alakul a kivagyok énkép, úgy változnak alakulnak tudatosan az étkezési szokások, az ízlés is.
Engedjük,hogy próbálgasson!
Egy gyermek átlagosan 10-15 alkalommal próbál ki egy új ételt, mielőtt elfogadja. Sajnos sok szülő korábban feladja. Tehát itt is tanulhatjuk a kitartást mi magunk is 🙂 Érdemes tenni a tányérra karfiolt, akkor is, ha a gyermek csak úgymond játszik vele. Egy nap még meglepetés is érhet minket. De ne legyünk nagyravágyók: egy héten csak egy-két étellel próbálkozzunk.
Ne jutalmazunk étellel!
Leszögezem jó dolog a jutalmazás, ha valamilyen pozitív dolgot szeretnénk megerősíteni, de fontos, hogy ne az étel legyen a jutalom. Különösen nem jó, ha édességgel jutalmazzuk, azt ha gyermekünk megeszik valamit. Ezzel azt sugalljuk, hogy a jó viselkedés mindig külső jutalommal jár. Az igazi jutalom legyen az egészség, nem a csokoládé, vagy a kedvenc étel.
Kerüljük a rossz szokást: Óvakodjunk a nassolástól!
Van, hogy nem az a baj, hogy gyermekünk nem szereti az új ételeket, lehet, hogy egyszerűen csak tele van a hasa. A kicsik rengeteg kalóriát elfogyasztanak tej és gyümölcslé formájában, és ugyanez igaz az üdítőkre, chipsekre és édességekre: szinte csak kalóriát tartalmaznak. A nassolással eltelítjük idejekorán a hasát, elvesszük az étvágyát, ezért nem fog “rendesen” enni az étkezések idejében. Ha nassolni valót akarunk adni gye
rmekünknek kerüljük lehetőleg a sok üres kalóriát tartalmazó nasikat, helyettük adjunk inkább gyümölcsöket, jog
hurtot és azt lehetőleg adjuk inkább köztes étkezés idején. Így megmagtalanítjuk, hogy a folyamatos evés helyett a gyakori kis étkezéseket válassza. Illetve meg kell tanítsuk arra is,hogy az étkezés, nassolás ne unaloműző, ne örömszerző tevékenység legyen. Az unalom ellen adjunk feladatokat, játszunk együtt, tevékenykedjünk együtt. Az ilyen tevékenységeket jutalmazzuk simogatással, apróbb ajándékkal, jó pontokkal stb. Ha szomorú ne adjunk neki csokit vigasztalásul, hanem vegyük ölbe és beszélgessünk vele. Fontos,hogy legyen időnk egymásra,és ne az evéssel pótolja, pótoljuk ezt a hiányt.
Egy gyermek életében fontosak a határok, az étkezésben is húzzuk meg a határt!
Ha van egy minimum, akkor könnyebb következetesnek lenni. Például legyen alapszabály az étkezéseknél,hogy minden a tányérjába kerülő ételt meg kell kóstoljon, legalább egy kanálnyit, falatnyit egyen belőle. Ha megkóstolta és nem kéri várja meg amíg a többiek befejezik az adott fogást, és ehet a következőből. Ha ennek ellenére sem eszik néha bizony elszállhat az étkezés végeztével éhesen az asztaltól. Ezeknek a következetesen betartott szabályoknak köszönhetően elvárhatjuk, hogy gyermekünk tápláló ételt is egyen, mielőtt finomságot kap, vagy hogy próbálja ki az új ételeket, mielőtt elutasítja azokat. Ez csak akkor működik, ha elveinket megtartjuk, szülőként ebben is összezárunk és meg is tudjuk védeni ezeket az elveket gyermekünk előtt. Érdemes kerülni a teljesen megengedő és a nagyon katonás elveket, vagyis igyekezzünk ebben is megtalálni a középutat. Ha egészséges, hatékony és kiegyensúlyozott alapelveink vannak, azok megteszik a hatásukat.
Minden gyermek életében nagyon fontosak a szülői példák ezért hát:Mutassunk példát!
Ne csak mondjuk, tegyük is azt, amit elvárunk gyermekünktől. Ha mi magunk is rendszertelenül, állva, tévé nézés közben kapkodva eszünk, akkor nem várhatjuk gyerekünktől, hogy rendszeres időközönként egyen, és azt sem, hogy leüljön az asztalhoz. Ha csak zsíros, cukros és sós ételeket fogyasztunk, akkor nem várhatjuk el, hogy gyermekünk a vacsoránál a salátát fogja választani a sült krumpli helyett. Mint tudjuk a jó példa ragadós.
Legyen az étkezés családii esemény lehetőleg , ebédeljünk, vacsorázzunk nyugodtan!
Ne engedjük, hogy az étkezések a kicsik táplálkozási szokásairól szóljanak! Ne engedjük, hogy állandó vita helyszínévé váljon az ebédlő – és vacsorázó asztal. Teremtsünk az étkezéskehez kellemes hangulatot, azzal, hogy inkább az addig történt eseményekről, vagy a minket érdeklő témákról bebeszélgetünk, és kevéssé figyeljük és akarjuk kontrollálni miből mennyit evett a gyerek éppen. Az egészséges és helyes táplálkozásról szóló beszélgetések helye nem az étkezőasztalnál van, hanem inkább a gyerekszobában, a játéknál 
vagy az esti mesénél.
Hagyjunk időt nekik!
Öt éves kor körül a gyermekek lassan nyitottabbá válnak az új ételek iránt. Egyszerűen kinőnek abból, hogy csak megszokott ételeket esznek. Igen képesek kinőni:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: