Allergiákról röviden

Sokan keverik az étel intolerancia és az étel allergia fogalmát.

 

Az ételallergia az immunrendszer egyik kóros válaszreakciója. Akkor fordul elő, ha az immunrendszer tévesen veszélyesnek ismer fel valamely ételösszetevőt – legtöbbször fehérjét –, és beindítja ellene a védekezési reakciót. A leggyakoribb allergiát okozó ételek gyermekeknél  a tej, tojás a szójás ételek, a kagyló és a mogyoró.

Az étel-intolerancia – szemben az ételallergiával – nem az immunrendszer válasza, hanem az emésztőrendszeré. Étel-intolerancia akkor fordul elő, ha egy étel valamely összetevője irritálja a beteg emésztőrendszerét, vagy az képtelen az összetevőt megemészteni.

Az ételallergia tünetei minden egyes alkalommal megjelennek, bármilyen kevés adag elfogyasztása után. Az étel-intolerancia tüneteinek megjelenése dózisfüggő: a tünetek addig nem jelennek meg, amíg a kérdéses ételből nem fogyasztanak nagyobb mennyiséget, vagy nem eszik azt nagy gyakorisággal.

Az ételallergia a felnőttek kb. 1%-át, a gyermekek 7%-át érinti. A gyermekek ételallergiája felnőttkorra sokszor visszahúzódik. Az étel-intolerancia ennél sokkal gyakoribb. A leggyakoribb étel-intolerancia a laktóz-intolerancia, ami a népesség kb. 10%-át érinti. Laktóz található a tejben és számos mindennapi táplálékunkban.

 

Tisztázandó,hogy  ételallergia vagy  ételintolerancia áll a tünetek hátterében  mindképpen kivizsgálás szükséges. Erre legalkalmasabbak az országban jól működő allergia „centrumok” Budapesten, Pécset, Debrecenben és Szegeden.

  A kisgyermekeken elvégzett bőrtesztek általában nem adnak, releváns eredményt inkább tekintjük őket tájékoztató jellegűnek. Biztos diagnózis a vérvételi eredmények, illetve az úgynevezett eliminációs diéta bevezetését követő állapot javulás eredményeként mondható ki.

 

Az ál vagy pszeudoallergia  az allergia betegség egy külön formája, ezt a reakciót az élelmiszerek hisztamin tartalma váltja ki. Vagyis nagyon leegyszerűsítve hisztamin érzékenységről beszélhetünk. A pontos mechanizmusa most nem mennék bele.

A valódi allergiához hasonló tünetek alakulhatnak ki nem álallergiás folyamat eredményeként is. A magas hisztamin tartalmú élelmiszerek súlyos reakciót (csalánkiütés, anafilaxiás sokk) is okozhatnak. A panaszok mértéke függ a bejutó anyagoktól és mennyiségüktől.

Hisztamint tartalmazó, vagy hisztamint felszabadító anyagok:

– gyógyszerek (egyes fájdalomcsillapítók, izomlazítók, niacin, antibiotikumok, hashajtók, hormontabletták stb)

– élelmiszer-adalékanyagok

– vegyszerek

– halak: tonhal, szardínia, szardella, füstölt hering, ikra

– érett sajtok

– alkoholok: vörösbor, fehérbor, pezsgő, sör

– húsfélék: érlelt kolbász, sonka, szalámi, füstölt hús, sertéshús

– zöldségek, gyümölcsök: szója, spenót, borsó, lencse, bab, savanyú

káposzta, paradicsom, ketchup, eper, papaya, ananász, avokádó, banán, mák, mogyoró

– egyéb: tojásfehérje, csokoládé, fahéj, sörélesztő

Egyik leggyakrabban elvégzett vizsgálat az úgynevezett Pick-teszt (bőrpróba) melyről érdemes tudni, hogy 2-3 éves kor alatt a bőr életkorából adódóan nem mindig megfelelő válaszadó képességű, ezért gyakran ad negatív reakciót meglévő allergia esetén is. Önmagában a pozitív bőrpróba nem jelent klinikailag is fennálló allergiát, csak azt, hogy a bőrben ezek az ellenanyagok jelen vannak. Ezért táplálék allergia illetve hisztamin érzékenység gyanúja esetén is javasolt az úgynevezett eliminációs diéta, melyben a gyanús élelmiszert kivesszük az étrendből. Érdemes táplálkozási naplót vezetni lejegyezve azt, hogy az elfogyasztott sertéshús után milyen reakciók alakultak ki illetve mennyi idő elteltével. Néha a tünetek csak jóval később, 2-3 nap múltán alakulnak ki, mert az élelmiszer a szervezet hisztamin tartalékainak felszabadulását provokálta. Ilyenkor leginkább gyulladásos panaszok alakulnak ki.

Segítségére lehetnek a következő honlapok a témában a teljesség igénye nélkül: